Ismertető

 1785-ben Leopold Mozart lányának, Nannerlnek az alábbiakat írta egyik levelében: „Végre kaptam egy levelet a fivéredtől november 2-áról. Tizenkét sor az egész. Elnézését kéri, mivel nyakig benne ül a munkában, operáját, a Figaro házasságát kell elkészítenie. Köszöni a névnapi gratulációkat és kér, hogy különösen előtted mentsem ki, s írjam meg, hogy leveledre nem tud hamarosan válaszolni, mert nincs ideje. Hogy délelőttjeit a komponáláshoz szabaddá tegye, minden tanítványát áttette délutánra. Ismerem a darabot, nagyon bonyolult. A fordítást franciából feltétlenül szabadon kell átdolgozni, hogy mint opera hatásos legyen. Isten adja, hogy a cselekmény jól sikerüljön, a zenében nem kételkedem. Sok szaladgálásba és vitába fog kerülni, míg olyan szöveget kap, ami az elképzeléseinek megfelel. És régi jó szokása szerint mindig halogatja a dolgot és alaposan vesztegi az idejét. Most az egyszer azonban komolyan neki kell látnia, mert Rosenberg gróf sürgeti.”

 Beaumarchais vígjátéka a Figaro házassága – melyet 1784-ben Párizsban már játszottak - nem nyerte meg II. József császár tetszését, sőt veszélyesnek ítélte annak előadását, s betiltatta. A szöveg fordítása nyomtatásban azonban elterjedt, s Mozart hagyatékából is előkerült a vígjáték egyik példánya. Részben ennek tulajdonítják az opera témájának választását is. Ilyen előzmények után fogott hozzá 1785 október vagy november körül W.A. Mozart a Lorenzo da Ponte által elkészített libretto megzenésítésének. „Hozzáláttam tehát a feladathoz és lépésről lépésre, ahogy írtam a szöveget, ő megzenésítette. Hat hét alatt elkészült az egész. Mozart jó szerencséje úgy akarta, hogy a színháznál éppen nem volt előadható partitúra. Megragadtam az alkalmat és anélkül, hogy bárkinek szóltam volna, magának a császárnak ajánlottam a Figarót.” - emlékezett da Ponte. Da Ponte erősen letompította Beaumarchais túlzottan kiélezett társadalomkritikáját, a Franciaországra tett utalásokat, de az eredeti mondanivalót nem alakította át. Megtartotta a szerelmi intrikákat, a félreértéseket és a bonyodalmakat.

 Mozart zenéje tökéletesen alkalmazkodik a dramaturgiához, igazi olasz operát alkotott. A részeket csembalókíséretes recitativók kötik össze. A szerző remekül ábrázolja a zene elemeivel a féltékenységet, bosszúvágyat, s a groteszk iróniát egyaránt. A tizenegy szereplő énekszólama közül öt-hat kiemelkedő szerephez jutott.

 Az elkészült Mozart opera bemutatása ellen a bécsi udvari körökben a szokásosnál is nagyobb ellenállást tanúsítottak. A császári parancs ellenére a színház hosszú ideig halogatta a mű bemutatóját. Az intendáns Rosenberg gróf mellett Salierinek – Mozart egyik régi ellenfelének – sorozatos cselszövései ellenére sem sikerült azonban a bemutatót megakadályozni. W.A. Mozart: Le nozze di Figaro opera bemutatójára végül – a császár jelenlétében - 1786 májusában a bécsi Burgtheaterben került sor. Az opera bemutatóján sok számot megtapsoltak és megismételtettek. Bécsben az operát 1786-ban kilencszer játszották, majd 1789-90-ben a felújítását követően huszonhat előadást ért meg. A Figaro megírásáért Mozart 450 guldent, da Ponte a libretto elkészítéséért 200 guldent kapott. 1793 után az operát Európa számos városában óriási sikerrel mutatták be. A Figaro házasságát Magyarországon 1795. szeptember 28-án mutatta be német nyelven a budai Várszínház.

 W.A. Mozart: A Figaro házassága (1786) négyfelvonásos operája máig az operarajongók egyik kedvence. Az opera buffa számos briliáns megoldásával sodró jelenetek váltakoznak a műben. A CD és SACD kiadásban is kapható lemezen közreműködik a Concerto Köln, a Collegium Vocale Gent, több neves szólista. Az együtteseket René Jacobs vezényli. 2004-ben az album elnyerte a Grammy Díjat a legjobb klasszikus zenei album kategóriában, a Midem Cannes Díjat, s a New York Times az Év legjobb CD kategóriában is e lemezt választotta be a díjazottak közé.

Megrendelés