Ismertető

 Amszterdam, 1712. Estienne Roger kiadója elsőként adja ki nyomtatásban op. III. jelzéssel Antonio Vivaldi: L’Estro Armonico (Harmóniai szeszély) 12 versenyművét. Kolneder – a világhírű Vivaldi kutató – írta a kiadóról, hogy: „bizonyára fejlett érzékkel szimatolta meg a fiatal tehetségeket, ugyanakkor szerteágazó zenei kapcsolatai révén rendszeresen tájékozódott az olasz zenei életről. Csak ezzel magyarázható, hogy ő, aki térben oly távol élt Velencétől, elsőként adott ki Vivaldi-koncerteket.”

 A L’Estro Armonico után jelenik meg az op.IV., a La Stravaganza (Hóbort). 12 újabb versenymű, melyben szerepet kap a hegedű mellett az oboa, fagott, blockflöte egyaránt. Ezeket a versenyműveket a kor értő közönsége már ismerte, széles körben terjedtek másolatai.

 Vivaldi nehezen szánta rá magát műveinek kiadására. Mivel ebben az időben még jogvédelem nem létezett a zenei művek esetében, a kiadók saját zsebükre gondolva gyakran a zeneszerző tudta nélkül adták ki és értékesítették a kottákat. A londoni Walsh and Hare kiadó is Vivaldi tudta nélkül adta ki több művét, kiválogatva az opuszok legjobbjait. A gyors és sokszor felületes kiadói munkának köszönhetően szinte telve voltak hibákkal a kinyomtatott kották. Ezért is később a korrektúrák ellenőrzését G. F. Handel és J.S.Bach is fontosnak tartotta saját műveinek nyomtatása előtt. Az amszterdami Roger kiadóval Vivaldi ellenben elégedett volt, aki szerint: „azzal bizonyítják nagyobb hasznukat, hogy Estienne Roger úr híres keze vési őket” (loro maggiore avantaggio dall’essere scolpite dalla mano famosa di Monsieur Estienne Roger).

 Az 1600-as évek meghozták azt a hangszeres artikulációt, melyet Claudio Monteverdi az induló zenés dráma, az opera esetében is „izgatott, érzelmekkel teli” stílusnak, kifejezésmódnak nevezett. A gyors hangok, ritkán használt ugrások, a disszonanciák használatának egyedi kezelése, a hangszerek játéktechnikai határainak keresése mind az emóciókkal telt zenei kifejezést szolgálták. Vivaldi –aki részben Arcangelo Corelli különleges fekvésű hegedűjátékából indult ki – az említett ismérvekkel és a repetáló, ismételt hangokból álló, sodró hangfürtökkel kialakította egyéni hangzását. Dallamvilágát a német és francia stílus kedvelői sokszor fanyalogva kritizálják. Vivaldi az olasz „bel canto” hangszerkezelés egyik nagymestere. Sokszor egyszerű zenei elemeket használ (hármashangzat felbontás, skálák stb.), s ebből építi fel lépésről-lépésre motívumait. A hegedű teljes hangterjedelmét kiaknázandó Vivaldi egy speciális, hosszabb hegedűnyakkal épített hangszert használt. Ennek köszönhető, hogy a hegedűn korábban nem használt fekvéséket kezdett el használni. Műveiben a melodikus és ritmikai elemeket fantasztikusan kezeli, kirobbanó feszültségeket képes megvalósítani. A német udvari fuvolista Quantz avatottként említi, hogy az eredeti kottaképtől eltérő tempováltások csodálatot váltottak ki belőle. Quantz - aki fuvolaversenyeit később a potsdami udvarban Nagy Frigyes királynak írta – 1714-ben találkozott Vivaldi műveivel, s írja: „Mint akkortájt merőben újszerű zenedarabok, nem csekély benyomást keltettek bennem. Nem mulasztottam el, hogy egész készletre valót gyűjtsek össze ezekből. Vivaldi remek ritornelljei a továbbiak során is példaképeim maradtak.”

 Vivaldi közel 450 különböző hangszerre írt versenyművet. Az 1712/1713-as kiadású La Stravaganza meghozta Vivaldi számára az elismertséget Nyugat-Európában is. A Velencében „több hangszerrel koncertáns módon kísért hegedűvel” jellemzett művek között találjuk Vivaldi: Hóbort-ját is. Az igazi Vivaldi-féle melodika átütő hatása, a hangszínek kavalkádja és a pregnáns előadásmód kiemelkedő zenei élményt ad hallgatójának a La Pastorella játékával. Vivaldi stílusára jellemző a könnyed hangszerkezelés, a zenei eszközök használatának magas színvonala, fejlett és fölényes technikával párosulva. A hangszerek nagyobb íveket, szabad kibontakozást kapnak, szerephez jut a virtuozitás. Akár csak egy passzázs erejéig is. A zenekari részek természetesen, arányosan illeszkednek a kiemelt hangszerek játékához. Mindez nála ízléssel és végtelen eleganciával párosul.

 A Ricercar kiadó lemezén Antonio Vivaldi: La Stravaganza , opus IV (Concerti 1,3,4,5,6,9,11) versenyműveit a La Pastorella együttes adja elő Frédéric de Roos vezetésével. Ajánljuk e kitűnő kiadványt mindazon Vivaldi-gyűjtőknek, akik szeretnék saját polcukon látni az olasz szerző korai, különleges versenyműveit.

Megrendelés