Ár. 12.500.-

A XVIII.századi historikus billentyűs zeneirodalom iránt érdeklődőknek és billentyűs hangszereseknek ajánljuk az alábbi kiadványt: 

C.P.E. Bach: „Versuch über die wahre Art des Klavier zu spielen” 1753-ban, Berlinben megjelent művéről Haydn úgy nyilatkozik, hogy minden időkre az iskolák iskolája lesz. Még Clementi is azt írja, hogy mindent, amit tud, kizárólag ennek a könyvnek köszönhet. Fő érdeme a műnek, hogy egyrészt, mint ismeretes, ez az első iskola, mely kimerítő magyarázatát adja az ékesítésnek (ornamensek, „manier”ek), másrészt már elméletileg is boncolgatja az akkori zongorajáték jelenségeit. Az ujjrend ismertetésének 35 oldalt szentel, és már igen nagy súlyt helyez a hüvelykujj használatára. Ujjrendi szabályai túlságosan részletekbe vesznek és ezért nem eléggé áttekinthetők. A klasszikCD a mű 1752-es berlini kiadás reprintjét kínálja az érdeklődőknek.

Budapesti Tavaszi Fesztivál

Vivaldi: Orlando furioso – koncertszerű előadás
2011. március 24. 19:30 – 22:00
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vivaldi: Orlando furioso
Orlando: Sonia Prina
Alcina: Jennifer Larmore
Angelica: Veronica Cangemi
Ruggiero: Philippe Jaroussky
Astolfo: Christian Senn
Bradamante: Kristina Hammarström
Medoro: Daniela Pini

Közreműködik: Ensemble Matheus
Vezényel: Jean-Christophe Spinosi

Antonio Vivaldi: Orlando furioso műve 1727-ben a velencei Sant’ Angelo színházban került bemutatásra. A szöveget Jacopo Braccioli írta. Az Orlando kéziratát a torinói Giordano-gyűjteményben őrzik.

Velence első operaszínháza a San Cassiano templom melletti városrészben nyílt meg 1637-ben egy nemesi család palotájában. Ide az előadásokra belépődíj ellenében a szélesebb nép közül bárki beléphetett. Az opera – a sorra nyíló színházakban – már nem csak a kiváltságosok műfaja lett. Ami ezután következett az szinte példa nélküli. Óriási kereslet volt az igények kielégítésére gyorsan alkotó zeneszerzők, szövegkönyv írók iránt, akik a néhány előadást megérő operák után új és újabb művekkel keresték az operaházak és a közönség kegyeit. Vivaldi idejében 1700-1743 közötti időszakban közel 450 operát mutattak be. Ezek színvonala érthetően nem volt mindig azonos, egyes művek szinte napok alatt készültek el. Ennek ellenére az operák átlag minősége meglepően magas volt. Gyakori volt az ún. pasticcio – így Vivaldi műveinél is – hogy egy operán belül a felvonásokat más-más szerzők írták. Az akkori színházak találkozók helyszíneként is szolgáltak, beszélgettek, a fölszinti asztaloknál ettek-ittak, társasjátékot játszottak. S a figyelem inkább valamely sztár énekes belépésekor irányult a színpadi történések felé. A szerző mindig valamely társulatra, énekesre szabva írta meg az áriákat és recitativo részeket, alkalmazkodva azok képességeihez. Velencében kapcsolat volt az egyházi zene és az operai élet között, hiszen a kórusok nagyrésze a San Marco kórusából került ki. A színházak között folyamatosan mozogtak az előadók a művek apparátus igényeinek megfelelően.

Egy 1715-ből származó okirat szerint: “Leltár a Sant’ Angelo színházban levő tárgyakról, melyek Antonio Vivaldi tulajdonát képezik, aki operát komponál, szervez a színházban, mint sajátjáéban.” Vivaldi összesen 48 operájából csak 19 partitúra, szövegkönyv vészelte át az idők viharait. Operái az 1713-1739 közötti időszakban keletkeztek. Egyedül 1726-ban Vivaldi négy operát írt. Vivaldi ekkor már tapasztalt velencei operaszerző. Zeneszerző, az előadások szervezője, rendezője és impresszáriója egyszemélyben. A Sant’ Angelo színház rendszeresen otthont adott Vivaldi operabemutatóknak. Bérbe vette a színházat, saját társulatot szerződtetett, s vezette az előadásokat hangszeres játékával is. Bizonyítékát adta, hogy rendelkezik egy jó adag szervező készséggel és üzleti szellemmel. Velence színházi életében Vivaldi jelentős szerepet vívott ki magának; bár ekkori hírnevét mint hangszeres komponista alapozta meg Európában forradalmi hatást keltő koncertjeivel. A később színpad felé forduló Vivaldi az opera terén is sikereket ért el.

2004-ben Jean-Christophe Spinosi az Ensemble Matheus élén vette lemezre a művet. A fellépők között lesz a két éve nagy sikerű koncertet adó Philippe Jaroussky (kontratenor) is.
A mű koncertszerű előadása hangzik el 2011. március 24-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

klasszikCD

Musica Angelica Baroque Orchestra

Vezényel: Martin Haselböck (cembalo)

Concentus Musicus Wien
2011. március 13. 19:30

Musikverein, Goldener Saal
Bösendorferstraße 12, 1010 Wien

Előadók:
Concentus Musicus Wien
Arnold Schoenberg Chor
Nikolaus Harnoncourt – karmester
Christine Schäfer – szoprán
Roberta Invernizzi – szoprán
N.N. – alt
Toby Spence – tenor
Luca Pisaroni – basszus

Program:
Georg Friedrich Händel
Oratorio per la Resurrezione di Nostro Signor Gesù, HWV 47

Georg Friedrich Händel neve mindenekelőtt Angliához kötődik, ahol mintegy pályája és művészete kiteljesedéseként alkotta meg az érett barokk legszebb oratóriumait, köztük a „Halleluja” kórusáról közismert Messiást. Ám nem csupán új hazájában, és nemcsak életének viszonylak kései szakaszában komponált ehhez hasonló műveket, hiszen Francesco Maria Ruspoli márki számára már 1708-ban megírta A feltámadás című húsvéti oratóriumát.

Egyik legnagyobb apparátussal megszólaltatott oratóriumában Händel ugyanúgy biztos kézzel nyúlt a rendkívül változatosan alkalmazott hangszeres szólamokhoz, mint Carlo Sigismondo Capece librettójához, melyben a nagyobb drámai hatás érdekében néhol jó érzékkel változtatott a bibliai ihletésű szövegek sorrendjén. Az itáliai fogantatásnak köszönhetően a kíséret talán még a Händeltől megszokottnál is jobban törekszik a hangulatfestésre, a kizárólag a két részt lezárni hivatott kórusok pedig részben az olasz opera hagyományaiból merítenek.

Nikolaus Harnoncourtot a régizene egyik első apostolát szinte bemutatni is felesleges. A Zene mint párbeszéd című elméleti írás szerzője hosszú karrierje során számtalan felvétellel a gyakorlatban úgyszintén bizonyította, hogy a barokk muzsikában minden hangnak, minden frázisnak ugyanolyan tartalomközlő jelentősége van, mint az élőbeszéd szavainak és hanglejtésének. Mozart és Monteverdi operáinak általa készített felvételei legendásak, ahogy kétségkívül kiemelkedőek a legkiválóbb barokk mesterek műveinek interpretációi is.

Harnoncourt azon karmesterek közé tartozik, akiket legalább egyszer az életben koncerten is látnia kell annak, aki ezt megteheti. Március 13-án nagyszerű alkalom kínálkozik erre Bécsben, ahol a berlini születésű osztrák gróf Händel e csodálatos, ifjúkori művét adja elő világhírű együtteseinek élén, kiemelkedő szólisták közreműködésével.

Galamb Zoltán