Ajánlás

Francesco Geminiani The Art of Playing on the Violin című (London, 1751) nevezetes munkája után, 1756-ban született meg a hegedűpedagógia másik alapvető műve, Leopold Mozart Gründliche Violinschule-ja. Fordítása közel két és fél évszázados késéssel 1998-ban jelent meg, s nyitott ablakot a magyar olvasóknak a hegedűművészet klasszikus korszakára. A francia Michel Corrette Orpheusz Iskolája mindkét műnél korábban, 1738-ban keletkezett. Kitűnő magyar fordítását tarthatjuk most kezükben. E könyv nemcsak a napjainkban virágba szökő régizenejáték művelői számára értékes dokumentum, de ajándék minden muzsikusnak, kinek törekvése, hogy tájékozottságát, szakmai tudását "tiszta forrásból" merítse, gazdagítsa. A hitelesség igénye érzékelhető a köz- readó értelmező megjegyzéseiben is. Nem dogmatizált teoriákat közöl, de a barokk improvizatív szellemiségét tükröző, rugalmas, gyakorlatias előadói tanácsokkal szolgál.

Tanulmányozzák szeretettel!

Michel Corrette élete

  Gaspard Corrette, az egyes források szerint a hollandiai Delftből, ám valójában Rouenból származó édesapa, nyolcgyermekes család fia, szülővárosa különböző templomainak orgonistája volt. Tiszteletre méltó muzsikusként tartották számon. 1700. január 30-án feleségül vette Marquerite Therése Vérard-t. A házasságból öt gyermek született, négy leány után ötötdikként Michel, 1707. április 10-én, szintén Rouenban. (Egyes kevésbé megbízható források szerint később, 1709-ben, Saint-Germain-en Laye-ben.) A gyermek Corrette - Diderot, Rousseau és Voltaire kortársa - zenei tanulmányait édesapjánál kezdte, aki látva fia tehetségét, 1720-ban családjával Párizsba költözött, hogy Michel képességeinek megfelelő tanárt találjon. Így a 13 éves fiú Jean-Francois Dandrieu-nál tanult, és feltehetőleg Louis Marchand-tól is vett órákat. 1726-ban 19 évesen megpályázta a Sainte-Madelaine-en-la-Cité templom orgonista állását, de nem nyerte el azt. Egy évvel később (1727) jelentette meg első két szonátagyűjteményét. 1733.január 8-án nősült meg, menyasszonya a 22 éves Marie-Catherine Morize volt. Házasságukból két gyermek született: Marie-Anne (1734-1822) és Pierre-Michel (1744-1801), aki apjához hasonlóan orgonista lett, de nem komponált. Egyikük sem alapított családot.
  Michel Corrette jó hírnevére a Foire Saint-germain és a Foire Saint-Laurent színházak karmestereként tett szert. E teátrumokban 1732-től 1739-ig tevékenykedett, és ezalatt számos vaudeville-t divertissement-t írt át és komponált. Ezekben a népszerű korabeli dallamokat dolgozta fel. Legkésőbb 1737-től példátlan hosszú ideig, 1790-ig volt a Sainte-Marie templom orgonistája. E templom - amellett, hogy Franciaország főperjele alá tartozott - magas színvonalú zenei életéről volt nevezetes. Körülbelül egy évvel kinevezése után a jezsuita Saint-Louis templomban is elnyerte az orgonista állást. E két pozíciót párhuzamosan töltötte be egészen addig, míg 1762-ben XV.Lajos alá nem írta a jezsuitákat száműző rendeletet. 1749-től tíz évig Conti herceg - Lousi Francois de Bourbon - szolgálatában állt, majd 1776-tól Angouléme hercegnek dolgozott.Orgonista állásai mellett rendkívül népszerű tanár volt, emellett igen termékeny szerzőként is ismerjük. Az opera kivételével minden zenei műfajban alkotott. Pedagógiai tevékenységét 13 különféle hangszerre írt iskolája jelzi, melyek közül néhányat többször is megjelentetett.

  Műveiben sok olyan instrumentumot alkalmazott, mely a XVIII. századi műzenében kuriózumnak számított, vagy csak népi hangszerként volt ismeretes. (Például a tekerőlant és a duda). Amint számára ismeretlen hangszerrel találkozott, azonnal elsajátította annak játékmódját. Érdeklődéssel figyelte korának zenei életét, különösen az olasz komponistákat, kiknek művei közül jó néhányat maga is kiadott. (Többek között Albinoni, Locatelli, Pergolesi, Scarlatti, Tartini, Valentini, Vivaldi, Zipoli darabjait.) 1748-tól saját házában hetente koncerteket szervezett, ahol saját művei mellett más francia és olasz mesterek - feltehően az előbbiek - kompozíciói is megszólaltak. Hangversenyeire körülbelül negyvenfős közönség közönség járhatott, köztük képzettt zenekedvelők, és olyan neves személyek is, mint például Fr.W. Marpurg, korának legtekintélyesebb német zeneteoretikusa. Az ilyen jellegű magánhangversenyek általában olyan illusztris patrónusok otthonában kaptak helyet, mint Aumont herceg vagy Conti herceg. Igen meglepő, hogy egy zeneszerző is megengedhette magának efféle nagyszabású események megrendezését, ráadásul ilyen rendszerességgel. Ebből csakis szerzőnk nagy népszerűségére és társadalmi megbecsültségére következtethetünk. E koncertek alkalmával mutatta be háziorgonáján orgonaversenyeit is, melyeket egy bizonytalan idő-

pontban - talán 1738-39 körül - tett angliai utazás során Handel hatása alatt komponált. A derűs természetű, életvidám, a bort és tréfát kedvelő orgonista, zeneszerző és tanár élete átívelte a XVIII. századot, még 85 évesen is tevékenykedett. Sikerei, népszerűsége és elismerései anyagi jólétet biztosítottak a maga és gyermekei számára. Már 1734-ben megkapta a Pivois Lovagrend nagymesteri címét, 1750-ben pedig hasonló elismerésben részesítették a Krisztus Rend Lovagjai (Chevaliers de l'Ordre du Christ). Akadtak persze irigyei és rosszindulatú kortársai is, akik egy szójátékkal élve tanítványait "anachorétes"-nek nevezték (jelentése remete), mely szó hangalakjában tökéletesen egyezik az "ánes á Corrette", azaz a Corrette szamarai jelentéssel. Feltételezhetjük, hogy a jó kedélyű mester, ha ismerte is e tréfát, inkább jóízűen kacagott, mintsem megsértődött volna ezen. Michel Corrette 88 esztendősen 1795. január 21-én hunyt el Párizsban.